Helyezze a mintát egy meghatározott méretű fémgyűrűbe, helyezzen rá egy meghatározott méretű és súlyú acélgolyót, és merítse vízbe (vagy glicerinbe). Hevítse 5 ± 0,5 fok/perc sebességgel, amíg az acélgolyó 25,4 mm-re süllyed. Jegyezze fel ezen a ponton a hőmérsékletet, amely a minta lágyulási pontja. Válassza ki a fűtőközeget a becsült lágyulási pontnak megfelelően. Ha a lágyuláspont 80 fok alatt van, használjon desztillált vizet közegként, és állítsa be a kezdeti hőmérsékletet 5 fok ± 0,5 fokra. Ha a lágyuláspont 80 fok felett van, használjon glicerint közegként, és állítsa be a kezdeti hőmérsékletet 32 ± 1 fokra.
A minta előkészítésétől a vizsgálat befejezéséig tartó idő nem haladhatja meg a 240 percet. A 120 és 157 fok közötti lágyuláspontú, magas lágyuláspontú minták esetében a sárgaréz gyűrűt és a tartólemezt 80 és 100 fok közötti hőmérsékletre kell előmelegíteni a vizsgálat előtt. [1] A vizsgálatot olyan környezetben kell elvégezni, ahol nincs jelentős légáramlás (környezeti hőmérséklet 15-35 fok, páratartalom legfeljebb 85%).